" Mindenki, aki törekszik barátom."
Ita Wegman életének utolsó három évét Arlesheiman és Dornachban töltötte, ahol hosszú éveken át tevéknykedett, hanem Tessiben, a Casa Andrea Cristoforóban, amelyet már 1936-ban megvett terápiás munka céljára. Ezen a félreeső, az akkori pusztító világeseményektől védett, ugyanakkor különös erőkkel áthatott vidéken Ita Wegman hatalmas, jövőbe mutató munkát végzett, embereket gyűjtött össze, vezette és támogatta őket, gyógytó, ugyanakkor szellemi módon, a háború utáni kort előkészítve, lényének teljes intenzitásával azért a korért élve.
" Romba fog dőlni az egész világ, és lehethogy ebben nem csak a fegyverek mondják ki a végső szót, hanem a természeti katasztrófák is, amelyek nagyon is összefüggnek azzal, ami az emberrel történik. Mintha egy gigantikus harc lenne készülőben, amelynek, úgy vélem, még csak az elején járunk. Az igazi győzelem csak az egyes emberben születhet meg, méghozzá azokban, akik elegendő morális erőt tudnak kifejleszteni , ez az erő csak a Krisztussal való helyes viszonyban tud létrejönni. Így nézve tulajdonképpen minden ember benne áll ebben a küzdelemben. "
Ita Wegman
1940. novenver 18
